Magyarország az atom- és a napenergiára szavaz

 

Az év elején a kormány ismét megerősítette, hogy Magyarország villamosenergia-ellátását alapvetően két technológiára, a nukleáris és a napelemes áramtermelésre kívánja alapozni. A széntől viszont így vagy úgy, de idővel meg kell válni, és ez még költséges feladatokat róhat hazánkra.

 

A hazai erőművek villamosenergia-termelése az utóbbi bő egy évtizedben folyamatosan csökkent, 2008 és 2018 között 22 százalékos volt a visszaesés. Eközben a fogyasztás évről évre növekszik, a különbözetet importból kell fedezni, amelynek aránya a kereslet alakulásának megfelelően növekvő tendenciát mutat. Az importáram nem csupán szükséges, de sokszor olcsóbb is, mintha itthoni erőműben termelnék meg, mégsem szerencsés hosszú távon magas behozatali arányra berendezkedni. A források diverzifikálása fontos, de az ellátásbiztonság szempontjából kézenfekvőbb megoldás a magyarországi erőműpark bővítése.

 

Az új kapacitások létesítése annál is inkább szükséges, mert a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító (Mavir) Zrt. előrejelzése szerint a jelenleg termelői engedéllyel rendelkező egységek közül a következő években újabbak eshetnek ki. A pótlásuk nélkül 2021 után az is előfordulhatna, hogy a teljes hazai beépített kapacitás alacsonyabb lenne, mint a várható bruttó csúcsterhelés.

 

Miből legyen az áram?

Az ideális erőművi összetételt számos tényező befolyásolhatja egy ország természeti adottságaitól kezdve az energiahordozókkal való ellátottságán át üzleti, politikai megfontolásokig, napjainkban pedig ez egyre inkább függ a klímasemlegesség érdekében tett erőfeszítésektől is.

Magyarország a 2020 januárjában megjelent, alapesetben 2030-ig előretekintő energiastratégiája az atom- és a napenergiát tekinti a jövő szempontjából meghatározónak.

 

Paks lehet a befutó

Egyre többen osztják azt a véleményt, hogy a tiszta, de legalábbis szénmentes energiatermelésre történő átállás nem képzelhető el nukleáris erőművek nélkül. Értelemszerűen több olyan ország is ezen az állásponton van, amelyek döntően atomerőművekből fedezik az áramigényüket, de kivétel, illetve rendhagyó megoldás is akad, elég a németországi energiafordulatra, illetve a paksi példára tekinteni. Azt még sokáig nem fogjuk megtudni, hogy mi inspirálta a 2014-es magyar–orosz megállapodást, de

 

tény, hogy van egy folyamatban lévő atomerőmű-bővítési beruházásunk, amely, ha megvalósul, továbbra is az ország egyik legstabilabb és legnagyobb termelőkapacitása lesz. Kérdés, hogy mikor.

 

Az új blokkok hálózatra kapcsolásának ideje már csak abból a szempontból is fontos, hogy mennyi időn keresztül fognak párhuzamosan működni a régi és az új reaktorok. Paks mindenesetre az új nukleáris blokkok befejezéséig sem marad új erőmű nélkül: tavaly márciusban több mint 20 megawatt teljesítményű napelemfarmot avattak a városban, és a termelése már az első évben felülmúlta a várakozásokat.

 

Ezzel a két beruházással Paks akár a már említett energiastratégia által optimálisnak tartott erőművi mix szimbóluma is lehetne,

 

a napenergiának azonban nem csak jelképes szerepet szánnak a következő évtizedekben. Az energiastratégia 2030-ig 6400, 2040-ig pedig 12 ezer megawattnyi új fotovoltaikus kapacitással számol.

 

Ez a beépített teljesítményt tekintve a majdani hat paksi blokkot is jóval felülmúlja, a tényleges termelésben viszont jóval alacsonyabb arányt képvisel. Míg ugyanis a nukleáris reaktorok jellemzően állandó kapacitáson járnak, évente több mint 8000 órán át, addig a napelemes rendszerek átlagosan 1100–1200 órán át képesek érdemi termelésre.

 

Miután az atomerőművek és a napelemfarmok szabályzása egyaránt nehézkes, a hazai erőműparkot a jövőben sem képzelhetjük el teljesen szénmentesként, a rendszer rugalmasságát továbbra is fosszilis – várhatóan leginkább földgáztüzelésű – erőművek adhatják majd.

Bitmap-4

További bejegyzések

Kérje ingyenes árajánlatunkat!